Máris hiányzol. (Guillaume Musso)

"Máris hiányzol. Minden veled töltött perc csak erősíti bennem a vágyat, hogy még több percet töltsek veled. Boldog vagyok veled. Olyan boldog, hogy azt talán már nem is szabad. Ezentúl, ha a jövőre gondolok, nem azt mondom majd: "én ezt és ezt teszem", hanem azt: "mi ezt és ezt tesszük." És ez mindent megváltoztat."

Varró Dani: Album

Vannak ezek - a pillanatok, amiket az emlékezet - később óhatatlanul
kirostál, - mikor áll az ember mondjuk a pirosnál - egy kocsival, tehát ezen
belül - még pontosabban ül, - egész pontosan az anyósülésen - ül ez az ember,
és nem - a volánnál, ami eleve rossz már, - és a fejében mindenféle gondolat
motoszkál, - hogy például mi volna, ha az idő megnyílna néha résnyire, - és
ezen a résen ilyenkor más pillanatokba lehetne nézni be, - ahogy fényképeket
szoktunk nézegetni, csak - itt az ember azt mondaná: nicsak! - Ekképpen -
kiáltana föl az ember, hogy nicsak, hát ki ez a lány ezen a képen? - Vajon nem
ismerem még, vagy (istenem!) - lehet, hogy ismerem? - Csak ennyire másféle
frizurát - hordott itt három évvel ezután? - Szóval ugyanolyan könnyen, -
ahogy az ember előrelapoz egy könyvben, - hogy megtudja, húsz oldallal
később mi lesz a gikszer - ipszilonnal vagy iksszel, - úgy csapnánk föl a jövő
fényképalbumát, - és az ember olyasmit látna néha, amivel nem is kalkulált.

Juhász Gyula: Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

József Attila: Álomban enyém vagy

A boldogságunk némán meghúzódott

És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.

Kályhánk lángja is örömmel lobogott

S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.

A komoly falióra se mormogott

S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...

Álomban mindig egészen enyém vagy.

S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.

.Volt egyszer egy madár.

Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."

Coelho.

az Idő

S pereg az Idő.Lepereg.

Elsuhan.Tovaszáll.

Elillan.Nem fogható - 

tapintható.Semmi.

Vagy inkább, semmi sem.

Műegyetemre jártam.

Műegyetemre jártam.
Az igazira nem vettek fel.
Így lettem művész.
(Ami rosszabb, mint az igazi.)

Fodor Ákos

Ne rejtőzz el, úgyis látlak!

Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn dörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvízen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó, hogy velem vagy,
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!

(Buda Ferenc)

Gondolatok

 *  nem fontos, hogy egy nő vagy férfi eszméletlenül nézzen ki , tagadja a hibáit es folyton arra törekedjen, hogy a párja előtt bizonyitsa a pozitivumjait...
* az  a lényeg : jól érezd magad a földön, mint ember
* találd meg a lelki egyensúlyod
* kell valaki melléd, aki szeret, akit szerethetsz. de soha nem szabad feladnod a szabadságod!

Barát az.

Egy barátság megkötésében nem csupán a "rég óta ismerjük egymást" és "mindent tudunk egymásról" kijelentések számítanak.Van úgy, hogy  néhány együtt töltött nap, pár óra "tombolás az éjszakában" és pár perc nevetés elég ahhoz , hogy egy ember nyomot hagyjon a szívünkben.[Narancs- Banán barátság]

Under my pillow..

These dreams under my pillow
In the twilight of these white nights

(imádom)

Lájkolnám a lájkod.

Napjaink slágerei ^_^ :Lajk,Mizu ;)) 
De véleményem szerint Tomi sokkal jobb mint SP.Vagyis Sp egyáltalán nem az.

Dunakanyar

^^^Elrabolt egy darabot belőlem.^^

Haiku

Galambjárás.

Oly lenge, mint a fátyol

mégis egetrengető
(Saját)

Tavasz.

  Balogh József: Tavasz

   Fészket rak a jó idő,
gólyanép is haza jő.

Itt totyog a patakpart,
a sok vadlúd vele tart.

A Nap szeme ide lát,
kedvet nyílik a világ.

Hóvirágom tavaszol,
szívem zenét zakatol.

A park csupa szerelem,
benne magam keresem.